Alfred North Whitehead. A tudatmező-elmélet filozófiai gyökerei. - A folyamatos átmenet mint út az egyetemes tudatossághoz. #1000033

Képzeljék el egy pillanatra, hogy körülnéznek, új szemmel figyelik a világot. Mit látnának? Egy statikus tárgyakból álló gyűjteményt, amelyek egymástól elválasztva, megváltoztathatatlan mechanikai törvények szerint működnek? Vagy valami radikálisan mást: egy megállíthatatlan események áramlását, kapcsolatok élénk összefonódását, egy szüntelen változást, amelyben minden egyszerre ok és okozat, múlt és jövő? Évszázadok óta nyugati gondolkodásunk az első látásmódot részesíti előnyben, egy „szilárd” és kiszámítható univerzumét, amely különálló és egymástól független entitásokra tagolódik. De mi van, ha ez csak illúzió, egy mentális váz, amelyet azért építettünk, hogy megnyugtató rendet teremtsünk a látszólagos káoszban?
Ez a könyv egy lenyűgöző intellektuális utazásra invitálja Önt, felfedezve egy olyan filozófiai gondolkodást, amelynek volt bátorsága lebontani ezt az illúziót: Alfred North Whitehead gondolkodását. Egy zseniális matematikus, aki szembesülve kora fizikájának és filozófiájának korlátaival, forradalmi kozmológiát javasolt, a „folyamatfilozófiát”. Whitehead nem a dolgok összességeként látja a világot, hanem egy folyamatos eseményként, egy zenekarként, amelyben minden hang (minden „tapasztalati aktus”) visszhangzik, befolyásolja a többit, és feloldódik az idő folyásában, visszhangot hagyva, amely alakítja a jövőt. Whitehead számára a valóság nem statikus anyagokból áll, hanem „aktuális organizmusokból”, múló és megismételhetetlen pillanatokból, amelyek egyetemes ritmusban keletkeznek és oldódnak fel.
De miért is olyan meglepően aktuális és – merjük mondani – prófétai ez a gondolat, amely a 20. század közepén született? Miért rezonálnak Whitehead és fogalmai, mint például az „élmény”, amelyet nem reflexív tudatosságként, hanem minden létező alapvető aktualitásaként értelmez, a legmerészebb kortárs tudományos elméletekkel? A válasz abban a mély kapcsolatban rejlik, amelyet ez a könyv kíván feltárni: a hídban White -i folyamat-kozmológiája és a kialakulóban lévő „univerzális tudatmező-elmélet” között.
Ezeket az oldalakat lapozgatva felfedezhetik, hogyan fektette le Whitehead a fogalmi alapokat egy olyan világ elképzeléséhez, amely már nem töredezett és mechanisztikus, hanem összekapcsolt és egyfajta belső „érzékenység” által élénkített. Felfedezzük, hogy az ő elképzelése Istenről, mint a lehetőség és az emlékezet elvéről – nem pedig külső teremtőként, hanem a létrejövés szerkezeteként – hogyan nyújthat új perspektívákat a valóság és saját létezésünk természetéről.
Ez a könyv új perspektívákat kíván megnyitni, elgondolkodtatni és bemutatni, hogy egy látszólag bonyolult filozófiai gondolat hogyan világíthat rá a valóság, a tudat és a mi helyünk az univerzumban természetéről feltett legmélyebb kérdéseinkre.