Spinozától a kvantumtudatig. - „Deus sive Natura”. Spinoza gondolkodása, mint a kozmosz jelenlegi egységes látásmódjának előfutára. A modern panteizmus. #949690

Az emberiség évszázadok óta töpreng a tudat rejtélyén és az elme és az anyag kapcsolatán. Egyesek a vallás mélységében, mások a filozófia absztrakciójában, megint mások a tudomány egyre kifinomultabb eszközeiben keresték a választ. De van egy gondolat, amely átíveli a korszakokat, és időről időre újult erővel tűnik fel: az a lehetőség, hogy a tudat, vagy legalábbis egy primitív formája az élménynek, az univerzum alapvető és mindenütt jelen lévő tulajdonsága. Ez az ősi gondolat erőteljesen visszatér a neurotudományok és a tudat filozófusai között jelenleg folyó vitában. Ez a vita, amely az új kvantumfizika hullámán született, olyan lendülettel fejlődött, hogy a nagyközönséget is érdekelni kezdte.
Spinoza „Deus sive Natura” koncepciója ennek a világnézetnek az egyik legerőteljesebb és legradikálisabb megfogalmazása: minden, ami létezik, egyetlen isteni-természetes anyag kifejeződése, és amit „szellemnek” vagy „tudatnak” nevezünk, nem ritka véletlen, hanem a létezés szövetének maga. Ebben a perspektívában a csillagos ég, egy sejt lüktetése, a szubatomi részecskék mozgása és egy költő intuíciója nem különálló jelenségek, hanem egy életrevaló és tudatos kontinuum megnyilvánulásai.
Ez a könyv utazást tesz az archaikus gondolkodástól a kortárs tudományos vitáig, áttekintve az ókori filozófusok, a középkori misztikusok, a modern idealisták és a kvantumelméleti gondolkodók gondolatait. A cél az, hogy a spinozai gondolkodást a történelmi dimenzión túl is újraértelmezzük, és elgondolkodjunk annak következményein a tudás jövője szempontjából. Ez a kutatás nem csak leírásra korlátozódik, hanem megpróbálja párbeszédbe hozni a különböző hagyományokat és tudományágakat: a filozófiát, a fizikát, az idegtudományt és az etikát.
A narratívát kísérő kérdés  egyszerű és egyben szédítő: mi lenne, ha a tudatosság nem az evolúció késői terméke lenne, hanem a valóság eredeti tulajdonsága? Ha ez igaz lenne, az univerzum minden darabkája – a kőtől a gondolkodásig – ugyanabban a titokzatos tudatosságban részesülne. Egy tudatosságban, amely nemcsak más emberi lényekhez, hanem az egész kozmoszhoz is összeköt minket.
A könyv fejezetei bemutatják, hogyan született, alakult, kritizálták ezt az elképzelést, és hogyan élesztik újra ma is a tudósok és filozófusok. Nem dogmák elemzéséről van szó, hanem egy olyan gondolkodási tér megnyitásáról, amely képes áthidalni a tudományágak és világnézetek közötti korlátokat. Mert talán a tudat megértése azt jelenti, hogy átgondoljuk a valóság egész szerkezetét – és talán végső soron azt is, hogy átgondoljuk önmagunkat