Kvantum összefonódás és a világegyetem tudata - A részecskék összefonódása és a tudatosság egyesülése a Kozmikus Egészben. #879533

Ez a könyv a kvantumfizika és a tudományfilozófia rendkívüli metszéspontjáról elmélkedve mélyreható betekintést nyújt a tudományok szerelmesei körében aktuális témába. A téma az, hogy a kvantum összefonódás hogyan hathat egy olyan összetett és megfoghatatlan fogalomra, mint az egyetemes tudat. A tudományt és a metafizikát ötvöző utazáson keresztül megpróbáljuk megalkotni a kozmoszról mint integrált és intelligens rendszerről alkotott víziót.
 A kvantum összefonódás olyan állapotot jelent, amelyben két vagy több részecske annyira összekapcsolódik, hogy az egyes részecskék állapota nem írható le a többi részecske állapotától függetlenül, még akkor sem, ha azok nagy távolságban vannak egymástól. Olyan, mintha ezek a részecskék, miután kölcsönhatásba léptek egymással, egyetlen egységes egységet alkotnának, amely túllép a fizikai elkülönülésen.
Jelentőségének megértéséhez nézzünk egy emblematikus példát: képzeljünk el két elektront, amelyek a múltban érintkeztek egymással. Miután szétválnak és több millió kilométerre távolodnak egymástól, ha az egyik elektron megváltoztatja a spin-állapotát (ami alapvető kvantumtulajdonság), a másik elektron azonnal, komplementer módon megváltoztatja a spin-állapotát, a kettőt elválasztó hatalmas tér ellenére. Ez a tartós korreláció a klasszikus fizikai ismeretekkel nem magyarázható, és arra kényszerítette a tudósokat, hogy szembesüljenek a kvantummechanika furcsaságaival.
A kvantum összefonódás másik rendkívüli példája a Schrödinger macskakísérlet, amelyet Erwin Schrödinger osztrák fizikus talált ki. Ebben a paradoxonban egy dobozba zárt macska egyszerre lehet élő és halott, amíg egy megfigyelő ki nem nyitja a dobozt, és meg nem figyeli a macskát, ami a részecske hullámfüggvény összeomlását idézi elő. Ez a gondolatkísérlet azt szemlélteti, hogy a kvantumrendszerekben az állapotok lehetnek egyidejűek és egymás fölöttiek: nem paradoxon, hogy a macska egyszerre él és halott. Ez egy megdöbbentő koncepció, amely megdönti a mindennapi intuíciókat.
Mi köze ennek az egyetemes tudatossághoz? Számos ismert kutató és filozófus - David Bohmtól Roger Penrose-ig - úgy véli, hogy a kvantum összefonódás nyomokat adhat az egyetemes összekapcsoltság rejtett, mély szintjéhez. Ha ugyanis a szubatomi részecskék a távolságtól függetlenül összekapcsolódnak, miért ne feltételezhetnénk, hogy ugyanez az elv a kozmosz egészére is érvényes lehet, beleértve a tudatot is? Talán a kvantumfogalmak és a filozófiai spekulációk egyesítésével megpróbálhatunk bepillantani egy olyan világegyetembe, amely nemcsak összekapcsolódik, hanem öntudatos is.
Egyesek úgy vélik, hogy az összefonódás fényt deríthet olyan jelenségekre, amelyek jelenleg elkerülik a figyelmünket, a telepátiától kezdve más parapszichológiai jelenségekig.  Bár ezek a hipotézisek még mindig a meg nem erősített elméletek birodalmába tartoznak, rávilágítanak az ember azon törekvésére, hogy az univerzumot ne csak különálló objektumok gyűjteményeként, hanem integrált, intelligens rendszerként értse meg.