Kvantum-non-lokalitás, összefonódás és pszichés jelenségek. - A paranormális valóságok tudományos igazolása? #881292

A kvantum-non-lokalitás birodalmában egy olyan fizika cselekményei bontakoznak ki, amely ellentmond az intuíciónak és megkérdőjelezi hagyományos felfogásunk törvényeit. Ez egy olyan terület, ahol az összefonódás csodái dacolnak a távolsággal és az idővel, és olyan rejtéllyé válnak, amely képes megingatni tudományos és filozófiai paradigmáink alapjait. A kvantum-non-lokalitás olyan kérdéseket vet fel, amelyek összefonódnak a paranormális jelenségek birodalmával, és olyan perspektívákat és párhuzamokat sugallnak, amelyek - bár gyakran a misztikum szférájába zárva - új fogalmi és tudományos megvilágításban vizsgálhatók.
E könyv célja, hogy feltárja és megvilágítsa ennek a lenyűgöző fenomenológiának az alapjait, kezdve a klasszikus fizikában emblematikus lokalitás fogalmának és a kvantum-nem-lokalitás rendkívüli viselkedésének egyértelmű megkülönböztetésével. A klasszikus fizikában az objektumok közötti kölcsönhatások közvetlenül, a tér és az idő határain belül történnek: ez a megközelítés szigorúan tiszteletben tartja az elválasztási elvet. Ebben az összefüggésben minden cselekvésnek szükségszerűen valamilyen közegen vagy mérhető kölcsönhatáson keresztül kell végbemennie. A valószínűségi koncepción alapuló kvantummechanika azonban áttöri ezeket a határokat azáltal, hogy megmutatja, hogy a részecskék, ha egyszer korrelálnak egymással, hogyan befolyásolhatják egymást olyan módon, amely dacol a térbeli elkülönítéssel.
A második részben a könyv a nem-lokalitás elméleti és kísérleti bizonyítékait tárja fel Alain Aspect kísérletein és a Bell-teszten keresztül, amelyek döntő fontosságúak a kvantumjóslatok valóságosságának és ellenőrizhetőségének bizonyításában. Ezek a kísérletek mérföldkövet jelentettek a determinisztikus világegyetemről a valószínűségi világegyetemre való paradigmaváltásban, ahol a mérhetetlen távolságban lévő részecskék mélyebb kötelékben osztoznak, amely ellenáll a klasszikus determinizmus igényes szemléletének.
Ennek a megközelítésnek két alapvető következménye van. Egyrészt lehetőség nyílik a valóság fogalmának újragondolására, ahol az elkülönülés többé nem jelent leküzdhetetlen korlátot.  Másrészt megvalósul a lehetőség az elismert tudomány és a paranormális határterülete között lebegő jelenségek értelmezésére. Számos neves tudós, például Dean Radin pszichológus és tudatosságkutató azt sugallja, hogy a nem-lokalitás magyarázatot adhat az olyan tapasztalatokra, mint a telepátia, a tisztánlátás vagy akár az érzékszerveken kívüli érzékelés, amelyek a paranormális jelenségekkel régóta összefüggésbe hozott témák tekintélyes példái.
A kvantumfizika és a paranormális jelenségek közötti kulturális és elméleti kapcsolat szintén olyan személyiségeknél gyökerezik, mint Erwin Schrödinger. A híres macskaparadoxonjával Schrödinger nemcsak egy olyan gondolatkísérletet javasolt, amely megkérdőjelezte az állapotok egyidejűségének klasszikus logikáját, hanem - bár ironikusan - közelebb hozta a tudományos közösséget olyan fogalmakhoz, amelyek általában a tudományos ortodoxia határain kívül helyezkednek el. Ez egy képlékeny és vitatott területet, a tudományos elméletek és a széles körben elterjedt hiedelmek közötti ellentmondásos hidat eredményezett. A könyv alaposan megvizsgálja az összes lehetséges összefüggést. Összefoglalva, a szöveg olyan útra vezeti az olvasót, amely miközben feltárja a kvantumuniverzum feltáratlan részeit, végigköveti a valóság és a tudat természetével kapcsolatos ontológiai és filozófiai kérdések útját. Olyan elbeszélés, amely a tudományt és a hagyományt, az emberi tapasztalatot és az elméleti matematikát kívánja összehozni, abban a reményben, hogy olyan szellemi vásznat hoz létre, amely előítéletek nélkül tárja fel az emberi elme lehetőségeit és azt a valóságot, amelyben működik.