Kvantumuniverzum és szinkroni-citás - Az emberi lét antropikus víziója a világegyetemben. "Értelmes" véletlenek és Carl Jung kollektív tudatalattija A járványok szerepe az emberi fejlődésben. #837318

1530-ban a híres veronai humanista és tudós, Gi-rolamo Fracastoro publikálta egyik legismertebb munkáját, amely a "seminaria" elméletét támasztja alá, a nagyon kicsi élő szerveket, amelyek részt vesznek az öngenerálás és önpusztítás egyetemes folyamatában. Fracastoro szerint minden a nem-helyen, a világ lelkén belüli spontán keletkezés és terjedés folyamata szerint történik. Ezért Fracastoro ötvözi a kórokozók tudományos fogalmát egy globálisan összefüggő kozmosz filozófiai koncepciójával, amelyben az események a "sympathia rerum" kötelékének megfelelően, az anyagi dolgok és bensőséges lényegük közötti misztikus vonzalom szerint élnek együtt.
Meglepő módon, öt évszázaddal később a kvantumfizika tudományos alapon javasolja egy olyan univerzum koncepcióját, amelyben minden részecske kapcsolódik az összes többihez, olyan kötésben, amely felülmúlja a klasszikus fizika minden törvényét. Ebben az összefüggésben minden a kozmikus szinkronicitás nagyszerű tervében fut össze. Elhelyezhető-e minden tárgy és minden esemény egy előre elrendelt rajzon? Szinkronisztikus megközelítésben minden bizonnyal lehetséges. A szinkronitás, Carl Jung eredeti gondolatából kiindulva, egy evolúciós projekt vonalait követi, amely az emberiséget az öntudat maximális szintje felé kíséri. Ezen az úton minden szinkron esemény, mint például az elmúlt évtizedek járványsorozata, kilép a véletlenszerűség korlátaiból, és jól körülhatárolható jelentést kap az emberi faj és minden egyes élőlény történetében. A szinkronicitások mindannyiunk életét átjárják, hogy megerősítsék: semmi sem része a véletlennek, hanem minden a valószínűségek felmérhetetlen hálójában keletkezik.